Talán a legnehezebb kérdés jelen pillanatban. Nem tudom. Nem tudom megítélni. Árnyalja a képet egy kicsit Méla Béla. Méla Béla egy ember, aki elvileg szerelmes belé, s ennek már többször hangot is adott. Ezt az állítását néha önsajnáltatással, néha kicsit agresszívebben próbálja érvényre juttatni. Ő azonban, mint anya a gyermekét, védi, ápolgatja. Nem egyszerű ez az egymáshoz merőben eltérő hozzáállás. A legnagyobb gondom ezzel, hogy egyrészt Ő hiú ábrándot kelt Méla Bélában a viselkedésével, másrészt Méla Béla tőlem, tőlünk veszi el az időt. Néha gyerekes, néha szánalmas lépésekkel. Nem tudok ezzel egyelőre mit kezdeni, talán kikopik, talán nem. Azt tudom, hogy én ebben a kapcsolatban nem akarok játszmázni, színészkedni. Elég időt töltöttem eddigi életemből ezekkel. Most őszintén szeretném. Nehéz, mert eddig nem volt ilyen. Nem is tudom hova tenni a helyzetet.
Sok más is van, amit nem értek. Fiatalok vagyunk, de már nem gyerekek. Szerintem pont abban a korban vagyunk, amikor ésszel, de bele lehet csapni a dolgok közepébe. Sokan félünk a csalódástól, de ha meg se próbáljuk, már bukás azonnal. Sokszor, talán már állandósult kifogás lett az időre van szükségem a dolgokhoz mondat. Egyrészt megértem. Tanult embernek tartom magam és végtelenül racionálisnak. Szokta mondani, hogy bár ostobább lenne egy kicsit. Egyszerűbb lenne minden. Igazat kell, hogy adjak neki ebben. Bár én is ostobább lennék és nem agyalnék ennyit a dolgokon. De ez jutott, így írták meg a csillagok.
Amikor az ember a vasúton van, tudja, hogy mire vár. Ha a boltban állok a sorban, tudom mire várok. Ha orvosi váróban vagyok, tudom mire várok. Az étteremben is tudom mire várok, ahogy a bankban is. Itt most azonban nem tudom. Sokszor érzem még mindig, hogy igen, ez az. Sokszor ezt látom az Ő szemében is. Valamiért mégis várunk. Néha azt érzem, hogy lyukas vödörbe lapátolom a vizet. Csak lapátolom sziszifuszi munkaként, de a vödör mégsem telik. Ezen meg csodálkozom. Miért nem telik a vödör. Hisz én lapátolom a vizet bele. Lehet nem kéne. Lehet meg kéne néznem, hogy Ő is segít-e megtölteni a vödröt. Van, amikor úgy érzem nem akarja. Ennek az érzésnek kéne időt adnom. Egy kis időt, hogy kiderüljön én gondolkodok túl sokat, vagy tényleg feleslegesen próbálkozom.
