Sokat agyaltam még este is, meg mikor éjjel megébredtem akkor is. Gyakorlatilag vele kelek, vele fekszem, bár úgy tűnik ez kevés. Az esti viselkedését nem tudom hova tenni, ráadásul válaszok sem jöttek. Biztos sok volt a dolga, de arra azért volt ideje, hogy kitörölje a saját képeit a közös mappánkból. Nemrég kelt, gondolom még ébredezik. Napközben legkésőbb ráírok majd és megkérdezem a tegnap estét. Konkrétan. Mert nem tudom hova tenni. Utána azt hiszem azt is megkérdezem, hogy lát-e még bármit bennem, bennünk, mert én már nem érzem. Tényleg kiteszem a lelkem is, ő meg sokszor tényleg nem akarja a dolgokat. Most már válaszokra van szükségem.
8:30
Megint kezdek túlpörögni mindent, nem lesz ennek így túl jó vége. Nem tudok mit kezdeni magammal.
9:00
Rákérdeztem, hogy haragszik-e, vagy mi a helyzet. Szerinte igen. Kolléganőmre féltékenykedik, mivel kollégákkal együtt szoktunk kimenni. Közben előjött, hogy akkor én miért morgok Méla Béla miatt. Nem féltékeny vagyok rá, hanem zavar, hogy Őt megviseli ez az érthetetlen kapcsolat, valamint ezek miatt tőlünk vesz el időt.
A képek azért lettek törölve, mert megmutatta, aztán minek legyen ott. Végül is ja, nincs ott akármennyi hely.
A héten rengeteg túlórája lesz, ezért azt sem értem, miért nem fér bele egy kicsit nagyobb ebédszünet, hogy velem ehessen. Erre az volt a válasz, hogy ő inkább bent eszik gyorsan, hamarabb végez és akkor többet lehet velem. Ehhez képest a holnapi sütizést még nem tudja, hogy lesz-e ideje. Sőt, az eddigi pénteki sütögetéseink is a tervezett időponthoz képest 1-2 órával később került sor, mert ő dolgozott. Elhiszem, hogy nem minden munkahely kezeli a dolgokat rugalmasan, de mint ha a hajlandóság is hiányozna belőle.
Most meg gyakorlatilag úgy beszélgetünk, mint ha mi se történt volna, pedig igazából szerintem nem tettünk pontot a dolgok végére. Bár lehet nála a jókedv azt jelenti. De hogyan fogjuk megismerni egymást, ha nem találkozunk?
14:00
Erősen befigyelt a kettős mérce, meg is untam a dolgot. Nekem most ez nem hiányzik a nyakamba. Megy a féltékenykedés, pedig gyakorlatilag semmi okot nem adtam rá. Neki persze lehet Méla Bélával lógni, nekem ugyanezért már halálbüntetés jár. Én csak benyögöm, hogy hétvégén lehet felmegyek Budapestre, pláne, hogy egyáltalán nem biztos. Ő fesztiválon lesz dolgozni, bár estéi szabadok, oda azért ne menjek. Akkor máshova se? Állítólag én csak megdugni akartam, ami megint csak egy érdekes gondolatmenet, mert két héttel ezelőtt volt szex, de azóta én ugyanúgy teperek, hogy ebből legyen valami. Én vagyok a szemét akkor most?
Azt hiszem, hamarosan lezárul egy fejezet ismét.
17:00
Némi szóváltáson ismét túl vagyunk, bár körbe-körbe megy ugyanaz. Nekem nem szabad, neki szabad, mert az tök más. Szerintem meg nem. Ő lezárta az egészet azzal, hogy most nincs agya ezen vitatkozni. Ezt egyrészt elfogadom, sűrű a hét, projektátadás, egyebek. Bár olyan nagyon nem is töri magát, hogy találkozhassunk. Én ezért magam részéről lezártam annyival, hogy majd keressen, ha ráér, vagy szeretne valamit. Én nem fogom keresni. Itt a lehetőség, hogy a tettek mezejére lépjen. Futottam én már nő után eleget, csak tanultam azokból is valamit. Itt most a legrosszabb esetben, amit egyébként őszintén megmondva mérhetetlenül sajnálnék, az önértékelési problémáim kicsit alábbhagyott. It's something...
21:00
Itt volt délután egyetemi barátom. Segítettem kicsit a munkájában, meg sok személyes dologról is beszéltünk. Jó volt kicsit elmondani a dolgokat egy "új" embernek. Valahogy most nyugodtabb vagyok.
Közben Ő is rám írt, de teljesen semleges témákról megy a beszélgetés. Ilyen mi történt veled a délután. Jó hangulatú a dolog, bár érzem, hogy rezeg a léc. A vitáink szóba se jönnek. Egyelőre tartom magam ahhoz, hogy én nem keresem és nem is kezdeményezek találkozót. Még a reggelieket sem. Az elmúlt egy hónapban nyomulok, erőszakosan, finoman, szépen, mindenhogy. Most egy hete lesz, hogy minimális érdeklődést mutasson és ő keressen, mert azért kettőn áll a vásár. Én már szerintem elég jól kifejeztem, hogy mit szeretnék
Közben persze boldogan újságolta, hogy annyi túlórája van, hogy csütörtökön nem is kell bemennie. Velem persze nem volt lehetősége 2 percre találkozni. A holnapi találkozót se hozta még elő, szerintem nem is fogja. A csütörtököt meg akár együtt is tölthetnénk, vagy legalább egy részét, de szeretném borítékolni az eredményt. Hogy pesszimista lennék? Sajnos ezt látom most reálisnak ebben a helyzetben. Nem örülök neki, sokkal boldogabb lennék, ha az ellentettjét feltételezhetném. Ne legyen igazam, most azt kívánom.
22:30
Semmi módon nem hozott változást az este, persze a holnapi napról szó nem esett, ideje lassan aludni mennem. Holnap új nap, új remények.
