Viszonylag nyugodtan telt az éjszaka, reggel korán ébredtem, bár nem akartam feleslegesen korán kikelni az ágyból. Nyilván reggel az első gondolatom már megint Ő volt, kár, hogy talán ezt nem fogja elhinni sose nekem.Még az indulásom előtt láttam, hogy gép előtt van, bár most már nincs. Valószínűleg a mostani vonattal jön. Kíváncsi vagyok mikor jön majd a kérdés, hogy én miért nem keresem. Meglátjuk. Én most nem fogok semmit kezdeményezni.
10:30
Délelőtt rám írt, de megint csak ilyen semleges semmiről beszélünk. Egyrészt jó, hogy ő keres, bár ez a beszélgetés erősen visszalépés úgy érzem. Ahol körülbelül 3-4 hete tartottunk talán.
Nemrég írtam neki, hogy a munkahelyétől nagyjából 300 méterre levő bevásárlóközpontba megyek ebédelni, ráadásul az egyik kedvencét. Fel se merült benne, hogy kijöjjön. Persze megint nem figyeltem és rákérdeztem, de hát sok-sok kifogás csak. Én sem erőltetem már annyira. Ha valaki mindig azt keresi, hogy miért ne, ahelyett, hogy miért igen, akkor én mégis minek törjem magam? Fogynak a napok.
Van egy sorozat, amit mind a ketten nagyon kedvelünk (egyébként Méla Béla is) és vasárnap indul az utolsó évad. Nyilván felvetettem, hogy hétfő-kedd megnézzük-e. Persze kitörő öröm és lelkesedés :)
14:00
Folyamatosan semleges dolgokról beszélünk, mint a legelején. Most akkor ismerkedünk? Megint írogatunk? Évekig írogattam, most nekem nem ez kell. Igénylem a személyes találkozást, az érintést, a beszélgetést. Ennek lehetőségét viszont nem érzem egyelőre.
18:00
Most végzett munkában, csak annyi volt, hogy megy, szia. Hát szia.
